"Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen! Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem..."

Hello, My Dear Roses! (^O^)

Újra itt...
Na, most úgy figyeljen mindenki, akinek kicsit is számítok valamit, hogy nagyon fontos közölnivalóm van!

Hétvégén azt a döntést hoztam, hogy drága Miyavi magyarországi látogatása után, ami pontosan 11 nap múlva lesz, eltűnök egy időre...
Nem költözöm el, ilyenről szó sincs.
Csak, eltűnök...
Nem leszek. Nem leszek gép előtt... A kapcsolattartási lehetőségeket minimálisra akarom csökkenteni.
Ki akarom vonni magam a világ dolgaiból. ~
Hogy miért?
Egyszerű.
Elegem van. R*hadtul unom ezt az egészet és már nem bírom.
Ezt a kedves kis dolgot a 2010/2011-es tanév végéig szeretném csinálni; vagyis, úgy június 15-ig. Úgy gondolom, vagyis gondoltam egészen tegnap estig, hogy mindenki tökéletesen meg lesz nélkülem.
Tévedtem... Egy számomra nagyon fontos embert iszonyatosan rosszul érintett ez a dolog. Na, itt buktam el én is. Hogy akarjak megnyugodni, ha tudom, hogy valaki szomorú miattam??
Tudom, hogy önző dolog így hátatfordítani a világnak; de, miért ne?! A világ is hátatfordít nekem. Sőt, amikor legjobban kellene, akkor nincs igazán...
És nem, nem a kötelékeket akarom szétszedni. A kötelékek nélkül, én már rég nem lennék... :/
Vágyom egy kis szünetre.

Egyenlőre ennyit erről, majd még írok. Van 11 napom arra, hogy megmagyarázzak mindent; de, azt hiszem, ezen nincs mit megmagyaráznom...

Délután beszéltem Vivivel; neki is elmondtam mindezt.
Szerinte, én egy olyan ember vagyok, aki igyekszik mindig mindent úgy csinálni, hogy másoknak jó legyen.^^
Nos, az a véleménye, hogy ha én azt látom jónak, hogy le akarok lépni...Egyszerűen tegyem meg! Igen. Tegyem meg, még, ha ez fájni is fog valakinek.
Ha ez kell ahhoz, hogy lenyugodjak, akkor tényleg meg kell tennem...
Ő is látja, hogy szenvedem! ~~
Na, mindegy. Egyenlőre nem látok más megoldást! :/



Pár mondat a mai napról:
Mmm... Hol is kezdjem??
Tegnap éjjel a "Na, megyek németet tanulni..."-ból az lett, hogy LM.C koncertet néztem. xP
Mayaa ♥
A suli nagyon sz*r volt; csak, hogy írjak valami olyat is, amit eddig is tudtunk. -_-
A nap elég nagy részében rágtam magam ezen az egészen...
Ohh, a délután az... (*O*)
Végre.~~
B*zd, ha tudnád, hogy milyen boldog voltam. *-*
Illetve, még most is...
♥♥♥ : $
^_^

"Sohase mondd, hogy vége.
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte...
S ha megérte, jöhet egy pont.
Mit mondanod kell... Oh, mondd!"