emotion.

Ma reggel, amikor felkeltem, elég durva gondolatok futottak át az agyamon. Tulajdonképpen, csak azok, amikkel a mai nap folyamán szembe kellett néznem...
Miután beértem a suliba; az első dolgom az volt, hogy beszéltem Itachival.
Szörnyű volt az a 10-15 perc! Annyira rossz volt elmondani.
Bevallom őszintén, még sírtam is. T____T
Tudom, hogy valamilyen szinten az lenne a helyes, ha, búcsút mondanék ennek az egésznek; de, nem megy. =/
Itachi olyanokat mondott...
Mondjuk, ezért is kezdtem el sírni. >_>
Most, amikor 22:13-kor ezt a bejegyzést írom, könnyes a szemem. Nem sírok. Nem tudok sírni. Sosem tudtam sírni. Elég sokszor akartam, elég sokszor jó lett volna; de, nem ment. Mindegy. Most nem ez a téma.
Nem sírok; de, szeretnék. Sőt, fogok is.
Látjátok?!?! Amint "szorosabb a lánc", máris sokkal-sokkal mélyebben gondolom át ezt az egészet. És még azt mondtam, hogy nekem nincs is lelkem. Chh.
Talán, bennem is megtalálható a léleknek nevezett, furcsa dolog. O.o
Egyenlőre, itt tartok.
A suli az...Huhh, nem is tudom milyen volt. Annyira nem foglalkoztam vele. =/
Az az új játék van doitsun, hogy: ha megszólalsz magyarul, fünf forint. xD
Van egy Guszti (németül: Gusti ˇ_ˇ) nevű sárkányunk, ami egyébként persely; és, abba kell dobálnunk a pénzt. x"3
Suli után Kai-al és Pulyesszal kimentem a játszóra. Hintáztunk, beszélgettünk, röhögtünk. ~~
Közben, eszembe jutott párszor, hogy miért vagyok boldog. O___o
Nem szabadna boldognak lennem. =(
Nagyon nincs is rá okom, hogy az legyek...
3-kor visszaindultunk a suliba; összefutottunk Mikoval. =3
Én betoltam a popsim tesire, Mikoék meg elmentek valamerre. xP
Tesi után Kai és Miko visszajött a sulihoz; utána kikísértek az állomásra.^^
Jól elvoltunk. :3♥
Este beszéltem Sebasuchannal. =3 *-*


"A szívünk nem a testünkben van...
Amikor gondolkodunk valamin és törődünk valakivel, olyankor születik meg a szívünk!
Ha egyedül lennél az egész világon, akkor sehol se lenne szíved...
A barátainkra bízzuk a szívünket...
Ha a barátaidra bízod, bennük tovább fog élni! "
♥ ♥ ♥ ♥ ♥