"Ore wa omae wo uragiri ga nai!"







2010. június 5.

Nem tudom... : /

Hát, igen...
Zerom mondta, hogy ha valami bajom van, írjam ki magamból...
Meg is tettem...
Délután leültem rajzolni, végül csak firkálgattam; majd az lett belőle, hogy elkezdtem leírni mindent, ami eszembe jutott...
Nem írtam senkinek...
Csak úgy "céltalanul"...
Leírtam a gondolataim...
Az benne a vicces, hogy egymásra írtam a sorokat; tehát abból kiolvasni nem lehetett végén semmit! : /
Mindegy...
Valahogy, olyan furcsán érzem magam...
Nem tudom...

Viszont, elméletileg megkönnyebült a lelkem, mivel álmomban sírtam.
Ezt írja egy könyv, ami az álmokkal foglalkozik --->
Ha álmodban sírsz, az azt jelenti, hogy a múlt fájó emlékei zaklatnak mostanában. Valószínű, hogy nem könnyen sírod el magad a valóságban, ezért van szükség arra, hogy a lelked valamilyen szinten fellélegezzen.
Öhm... nem tudom... > . <
Az mondjuk igaz, hogy nagyon ritkán sírok.

Az álmokra visszatérve... Elég furcsát álmodtam.
Nem fogom leírni az egészet, az kicsit bunyolult lenne...
Annyi a lényege, hogy a végén nagyon féltem, és egy iszonyat ijesztő helyen voltam.
Valami ilyesmi volt --->
5-6 lépcsőfokon kellett lemenni a bejárathoz, ott volt egy pad. Nem volt semmilyen ajtó, csak egy bejárat; és ahogy bement az ember, olyan volt egy része a helységnek, mint valamilyen erdő. Nem arra kell gondolni, hogy fák voltak odabennt, csak az a rengeteg oszlop azt a látványt nyújtotta... És pár méterrel beljebb rettenetesen sötét lett, és tele volt az egész bogarakkal. Később azt is éreztem, hogy rajtam is mászik valami! > . < Pfúúj...
Nem tudom, hogy ezt minek írom le! x'D
Komolyan mondom, ez már irónikus...
Nah, mindegy....





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése